Fókuszban az öntözés

A globális klímaváltozás, a szélsőséges hidrometeorológiai helyzetek gyakoriságának növekedése feltételezés helyett immár adatokkal alátámasztható, saját bőrünkön is tapasztalható tény. Ezért alapvető nemzeti érdek a Tisza-Körös völgy vízgazdálkodását, termelésbiztonságát, ökológiai sokszínűségét, és mikroklímáját elősegítő rendszer fejlesztése, jobb kihasználása, valamint új ellátó rendszerek kiépítése. Az idei aszály talán minden eddiginél erőteljesebben figyelmeztet a fenyegető folyamatokra, még nagyobb hangsúlyt helyezve a mesterséges vízpótlás lehetőségeinek megteremtésére, bővítésére, az öntözés fontosságára, egyáltalán a termelésbiztonság kérdéskörére.

Köztudott, hogy a Közép-Tisza vidéke az ország egyik legszárazabb klímájú területe. A Tisza-tó, valamint az arra épülő öntözőrendszerek létrehozásának koncepciója éppen abból a megfontolásból született, hogy ezen az aszályveszélyes vidéken kialakulhassanak a korszerű, intenzív mezőgazdaság feltételei. Ezért a Tisza-tó megépülésével párhuzamosan a tározó bal partján a Nagykunsági, jobb partján pedig a Jászsági öntözőrendszert alakították ki.
Az előbbi a térség legjelentősebb, öntözővíz biztosítására alkalmas létesítménye, amely magas vezetésű csatornaként gravitációs úton látja el a hatásterületén felmerülő szántóföldi, rizstelepi és halastavi vízigényeket. A főcsatorna elsődleges funkciójának a problémamentes teljesítéséhez, a vízszintek – igényekhez igazodó – előállításához és tartásához elengedhetetlen, hogy a létfontosságú szabályozó műtárgyak megbízhatóan működjenek. Üzemképtelenségük miatt ugyanis veszélybe kerülne az öntözővíz ellátás. (Az engedélyezett terület jelenleg 21 197 hektár szántó, 2405 ha halastó és 1 882 ha rizstelep.)
Bonyolult kiszámítani, hogy az öntözővíz hiánya mekkora gazdasági kárt okozna, hiszen minden kultúra eltérően reagál a mesterséges csapadékpótlásra, de természetesen az sem mindegy, hogy az öntözött területnek milyenek a talajtani adottságai. Az öntözhető területeken leggyakrabban vetett kultúrával, az árukukoricával számolva, a növény átlagosan hektáronként 4,3 tonnás terméseredményre képes öntözés nélkül, ugyanakkor öntözéssel akár 7-8 tonnás hozam is elérhető. Abban a feltételezett esetben, ha a Nagykunsági főcsatorna hatásterületén érvényes vízjogi engedéllyel rendelkező teljes területen kukoricát vetnének, az öntözésnek köszönhetően összesen 57-78 ezer tonnányi terméstöbblettel számolhatnánk, ami 70 ezer forintos tonnánként értékesítési árral kalkulálva 4-5,5 milliárd forint plusz árbevételt jelent!
Megfelelő vízellátás hiányában megszűnne a térségben a tógazdasági haltenyésztés és a rizstermesztés lehetősége is, ezért nehéz számszerűsíteni, milyen hatalmas veszteségek keletkeznének.
Nem véletlen, hogy az Európai Unió támogatásával megvalósuló, 6,6 milliárd forintos költségű, több megyét érintő Komplex Tisza-tó Projekt elengedhetetlen része a Tisza-tóhoz kapcsolódó Nagykunsági és Jászsági-főcsatornák beeresztő műveinek, illetve a csatornarendszerekhez szükséges művek teljes körű felújítása is. Alapvető igény ugyanis, hogy képesek legyenek megfelelő minőségű és mennyiségű vizet szolgáltatni jelenleg megközelítőleg 28 ezer hektár öntözhető területnek, ami a vízkészlet oldaláról tovább bővíthető.